Visszgondolás

Április 5. hétfő reggel 10 óra 5 perc. Az ajtóm nyikorgására ébredek. Apám lép be egy bögre kakaóval. A szobám fehér fényben úszik, az ég be van borulva... Egy óra múlva apámmal ketten autóba ültünk. Endre a hajnali 2ig tartó pipázásunk után nem tudta úgy kialudni magát, mint én, így ő nem jött velünk. Így jó néhány óra alatt csak 5 helyen voltunk kölnit spriccelni, a legtöbb helyen apám fél órát is elbeszélgetett, közben meg is ebédeltünk... Hazaérve egy óra szünettel átmentem Rékához, hogy elbeszélgessünk egy újabb fél órát.. Hozzá mindenképp szerettem volna menni. Aztán itthon összekaptam a cókmókomat, és anyu átvitt Mátéhoz. Megnéztünk egy filmet, pipára gyújtottunk. Most egészen más volt ott lenni, csak baromkodtunk... Aztán egy gyomrot ingerlő vörös lével játszottunk ivós játékot, ami nem volt épp kellemes. Hajnali 2kor egy matracon feküdve a plafont bámultam. Ekkor mély de kilátástalan gondolatok fűzték át az agyam, miközben sötétségre vártam. Hajnali 2 óra 12 perckor eljött a sötétség. Még egy röpke pillantást vetettem a sötétítőn keresztül a város fényeire, aztán sikerült elaludnom. Reggel 8 órakor Mátéra ébredtem. Én még feküdtem egy órát, lementem pár percre, aztán összepakoltam a cuccom. Máté adott egy esernyőt, és elindultam. Végiggyalogoltam Nagyvenyimen, gitárral, szódásszifonnal meg egy esernyővel a kezemben, a táska állandóan le akart csúszni a vállamról. Mikor hazaértem a kabátomat leszámítva mindenem vízes volt. Pár órával dél után. Anya bevitt a városba, ahol Tomi Barátommal találkoztam. Vele és Nyuszival egy darabig használtautó hírdetéseket böngésztünk, és a nyári bulikról beszélgettünk. Azután találtunk egy régi nintendót, ami nekünk nagyon teccett. Az egyetlen hibája az volt, hogy nem működött, ígyhát unatkozva elindultunk, hogy megnézzünk néhány zálogházat, hátha találunk ilyesfajta régiségeket. Sajnos három zálogházból csak egy volt nyitva, ott sem árultak ilyesmit. Később beültünk egy szendvicsházba. Ott egy hamburgert rendeltem, ami nem volt kisebb egy egész csirkénél, és az íze (főleg a tejföl miatt) nemegészen hasonlított egy hamburgeréhez. Ez után bérletet vettem, és felültem a buszomra. Az utópálya hídon a lemenő napkorongot bámultam , mely vérnarancs vörs fényével taljesen beborította a tájat. Ekkor végignéztem az arcokon. Csak néhány ismerős tűnt fel, velük sem voltam köszönő viszonyban. Néhány idegen tekintet rámszegeződött, mikor leszálltam. Hazafelé menet, az utca csndes volt és nyugodt. A csendet csak néhány, a fejem magasságába felugró, iszonyú röfögő morgó ugatással védeező véreb zavarta meg, de én egy szemrezzenés nélkül mentem tovább, hiszen már megszoktam elmenni amellett a kerítés mellett. Hazaérve nem kaptam túlnagy köszöntést. Apa és anya épp a pénzügyekről vitatkoztak... Üzletről mindig hangosan tudnak vitázni. Bementem a szobámba, és átgondoltam, leírtam. A nap már teljesen elment. Kissé zavar a rengeteg mesterséges fény a szobámban, de ha nem lenne, az idegesítene, így nem töröm magam rajta fölöslegesen. Most nem akarom, hogy bármilyen apró probléma is érdekeljen... Persze ezt nem olyan könnyű elérni, de fő a lazaság. Nem akarok hosszú bbefejezést írni, nem is menne most túl könnyen.... Sziasztok