Csak utólag fogtam fel, hogy ez az utolsó hivatalos tanítási nap 8 év után, amit az iskolában töltünk... Még ha nem is rendes nap volt, de mégis az utolsó. Ma volt a bolondballagásunk is... Ezt csak képpel kommentálhatom...
Június 15.
Az utolsó kirándulásunk. Reggel háromnegyed ötkor keltem , mert nagyon indultunk. Én már venyimen felszálltam, így hely az volt. Egész nap fáradt voltam, és akkor éreztem, hogy az agyam nem bírja már a terhelést, mikor még csak az egri várba meneteltünk... Így a vármúzeumokból már semmire sem emlékszek, mert az agyam túl lett terhelve. :D A szállás, szokás szerint sokkal rosszabb volt, mint mondták (azaz, még a szállás neve is más volt), de egy estére mindegy is. A telefonomat bennhagytam a buszban, így Noit nemtudtam felhívni, és elég szar volt este. Még gitározni se nagyon tudtam, mert már szétgitároztam az ujjaimat. Végülis az estének jó hangulattal lett vége: kibírtam a fájdalmat és Gergő barátommal quimby számokat énekeltünk....
Június 16.
A kirándulás másik napja valahogy jobban teccett. Persze nem azért, mert 2 órát túráztunk szakadó esőben, és bőrigáztam meg szétfagytam, mert azt hittem elég lesz a bőrdzseki. :D
A hazaút nagyon jó volt. Már akkoris fájtak az ujjaim, de szilvásváradtól dunaújvárosig az utat véggitároztam meg énekeltem Nyuszi haverommal. Út közben még Budapest előtt megálltunk egy fél órára, ahol mindenki elmehetett Mc. Donald éttermébe. Hát mit ne mondjak, abban a Mc Donald's-ban ettem életem eddigi leg elfuseráltabb menüjét... (pedig csak azt kértem, amit szoktam) Az út többi felében nagyrészt arról énekeltünk, ami eszünkbe jutott... Nyuszi adta a kezdőakordot, én lejátszottam, és folytattuk. Született, egykét maradandó alkotás, pl.: Róma, a zacskós leves impró vagy a Zsófi :D
Összességében jókis kirándulás volt.
Június 17.
Reggel korán keltem, mert nyelvvizsgám volt reggel. A vizsga egyszerű volt, 41 pontot értem el, amin mindenki elcsodálkozott (még én is). Este szerenádoztunk a tanárainknak, de előtte, még meg etettük a szunyogokat, a szomszéd utcában található parkban. Aztán elmentünk az osztályfőnökünkhöz is, akinek a 35 négyzetméteres lakásába bezsúfolódtunk kb 30an...
Június 18.
A tanárbúcsúztatóhoz nem kellett korán kelni. A műsor jól sikerült, persze volt aki alig tudta elmondani a szövegét, meg én is, mint ceremóniamester, majdnem kihagytam a kémiatanárunkat, de végülis jól sikerült. A tanárbúcsúztatón már mindenki rendesen kisírta magát, így a ballagáson már kevesebben ejtettek könnyeket. A vacsoránk a baracsi halászcsárdában jó volt, csak nem bírtam megenni, meg nagyjából mi voltunk az egyetlenek az egész étteremben, úgyhogy asztalt se nagyon kellett volna foglalni.
Június 19.
Ballagáson Noival nem találkoztam, pedig akartam neki adni valamit. Ma az évzáróra el se jött, így az a dolog még mindig nálam van. Az ünnepség egy adott részében a színpadról oda-vissza kellett flangálnom, mert állandóan kihívtak valamiért. A bizonyítványomon én is meglepődtem: nem lett 3asom. Soha a büdös életbe nem voltam kitűnő, de felsőben ez az első alkalom, hogy nincs egy hármasom sem... A bankett jól sikerült. Nem volt olyan nagyon különleges semmi, de nekem tetszett... És szerintem mindenki másnak is... Azaz, ha van, akinek nem, azt megeszi a fene :D. Az este végén jót karaokéztunk, és már tényleg sokan énekeltünk. Még egy gyors pezsgő, és vége. Persze akadt akinek a félédes pezsgő már rettenetesen keserű volt... Alkalmam volt mindenkitől rendesen elbúcsúznom, hiszen nagyon kiábrándító és mindenki várná a folytatást, de hivatalos keretek között most találkozott utoljára az osztály. Nyuszi hozzánk jött este, és elhatároztuk, hogy haza gyaloglunk. Még Vivit rá tudtuk venni, hogy sétáljon velünk. Mikor hozzájuk értünk kb 11-kor még beinvitáltak egy italra...
(Június 20.)
...aminek az lett a vége, hogy hajnali 2kor mentünk haza... Otthon még Endrével eliszogattunk egy bort, és háromnegyed 5kor kitaláltuk, hogy rágyújtunk... Ötkor felébredt Anyu a folytogató füstre, így már nem pipáztunk sokáig:D
Hát ennyi lett volna az utolsó hét... Most már tényleg mindennek vége. Ez életem egyik legemlékezetesebb időszakának vége. Az osztálytársaimnak, pedig, ha olvassák, ha nem Hiányozni fogtok! A következő számot a rocktárban nektek ajánlom a kedvenc együttesemtől! Ezzel búcsúzom, Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése