A leghosszabb hét

Szép estét mindenkinek! Most annyi minden leirhatnékom van, hogy azt sem tudom, hogy kezdjem, de azt végképp nem, hogy fogom mindezt besűríteni egy bejegyzésbe. Előszöris megint csak elnézést szeretnék kérni azoktól, akik ez elmúlt egy héten fölöslegesen látogatták ezt az oldalt. (már ha volt aki idejött) Másodszor szeretném bejelenteni, hogy majdnem vége annak az időszaknak, mikor jó, ha két hetente egyszer tudok írni. Az elmúlt egy héten be kellett költöznöm nagyanyámhoz, mivel én voltam a 8. évfolyam egyetlen tanulója, aki angol diákot fogadott, és a nagyanyám a suli mellett lakik, egy akkora lakásban, mint a mi házunk, és még ideje is van. Az elmúlt egy héten nagyon sok minden történt. Még a következő hetem is hosszú lesz (osztálykirándulás, nyelvvizsga, ballagás) de utána VÉGE! Most, pedig, hogy minden érthető legyen leírom az elmúlt egy hetemet:

Június 1. Kedd.

Suliban nem volt semmi egetrengető, Nico haverommal megkíséreltünk elkezdeni próbálni az Angol-Magyar estre, ami Június másodikán esedékes, de mi már márciusban beszéltük, hogy zenélni kéne. Tánc előtt egykis kellemes meglepetés ért: anyám bejött a suliba az unokatestvéremmel, aki németországban lekik, és jó ha évente 2szer látom. Andinéni támogatta, az ötletet, hogy másnap fellépjünk, de mire vége lett a táncnak elment haza, így nem volt erősítőnk, de egyébként is véradás zajlott a suliban. Így fogtuk magunkat és kijöttünk venyimre. Itt próbáltunk valamennyit, de mivel az angolok előbb érkeztek meg, ezért anyám riadóztatott, és sietve, 5 perc alatt összekaptam mindent. Nem igazán késtem az angolok érkezéséről, minden rendben volt. Este még anyámmal, az unokatesómmal és Damonnal elmentünk pizzázni.

Június 2. Szerda

Ez a nap kis napsütéssel indult, és csak később kezdett el zuhogni az eső. Egész nap a színházban próbáltunk, és még a délutáni angolórám előtt lett volna idő egy órát próbálni a rockzenénket. Közben lezajlott az évvégi musicelünk főpróbája, ami elég nyers volt még, de jól sikerült. De nem. Krisztanéni kötelezővé tette nekem az Angol-Magyar sportvetélkedőt (magyarán 6.osokkal meg vállamig érő angol kis srácokkal ugrabugráljak) Szóval angolóra után még 3negyed órát tudtunk próbálni Nicoval, így nem dobtuk össze azt a számot, amit hónapok óta már mindketten tudtunk, hanem csak azt, amit pénteken vetettünk fel, mint eljáttszható számot. (mellesleg ha Krisztanéninek nem ilyen halálosan fontos aza "sportvetélkedő", akkor 1 helyett 2 számot játtszunk. Mellesleg aztmondják a szám jól sikerült, pedig ahol ültem onnan az hallatszott, hogy a gitár nincs kihangosítva.( persze amúgyis össze-vissza játtszottam) Ez után még a Dunaparton akartunk sétálni, de mivel esett az eső, inkább elmentünk venyimre, ahol Damon barátom rendes kiképzést kaptt a családomból :D

Június 3. Csütörtök.

Ez a nap is ugyanolyan naposnak indult mint az előző. Ez volt az első koncert napja. A délelőtt szintén próbákkal telt, és elég fárasztó volt. Délutánra (mint azt az azelőtti egy hónapban megszokhattuk) megint eleredt az eső. Az első koncert nagyon adrenalinhajtó volt. Legfőképpen a musicel, és a tangó, amivel a közönséget próbáltuk megnevettetni. A musicel nagyjából jól sikerült, bár a főpróbához hasonlóan mostsem sikerült a fiúszába az esernyőket betenni, és megintcsak elcsesztük Gergő barátommal az éneket a Valahol c. számban. Attól függetlenül jól sikerült. Kicsit csalódott voltam, hogy sem a család sem Noémi nem vártak meg, de sebaj.

Június 4. Péntek

A nemzeti összefogás napja! Mily nemes dolog, hogy pont ezen a napon hallom legtöbbet a rádióban, hogy már százasával gyülekeznek az önkéntesek az árvízkárosultak megsegítésére. Ennyit az újdonsült nemzeti ünnepről/gyásznapról. A délelőtti program a másfél éve épült élményfürdőbe vezetett, ahol azóta sem voltam. Kriszta néni ezt már nem tudta kötelezni, mivel nekem más terveim voltak( elvégre a születésnapomon csak lehetnek). Noival találkoztam délelőtt, elmentünk egy kávézóba és egy órát elvoltunk. Jó volt kicsit együtt lenni ezen az elfoglalt héten. Délután megint csak venyimre mentünk, ebédelni, meg kaptam egy tortát. Az esti koncert sokkal jobban sikerült, mint az előző nap, a musicelt sem rontottuk el, és még esernyő is volt benne. Annak ellenére, hogy csak a barátnőmtől kaptam konkrét ajándékot (örültem is neki :P) jó szülinap volt, mert nagyon sokan gondoltak rá, még a Széchényis exosztálytársak is eljöttek megnézni a koncertet, és utána hívtak is pezsgőzni, de sajnos nem mehettem (pedig milyen jó lett volna). Ígyhát nemmondhatom, hogy észrevétlenül lettem 15 éves....

Június 5. Szombat.

Ezt a napot egy kb 80 perces utazással kezdtem Fehérvárra. Pontosabban Fehérvárcsurgóra. Ott ez után népdaléneklési verseny zajlott, ahova bevonultunk, mint Kanászok, mindenkit lesöpörtünk a színpadról, és a közönségnek meg a szája maradt tátva... :D Ez után egykis vásár következett, ahol Nyuszi barátom bevásárol egyet szúnyogírtó növényből. :D Az utolsó koncert mindnél jobban sikerült. A 3. sorban ülő bátyámat ,és Anyámat nemnagyon volt alkalmam meglesni, de mikor a tangó közben egy pillanatra odanéztem, annyit láttam, hogy Endrének fülig ér a szája. A koncert után ennyit mondott : "...az nagyon ott volt!..." A koncert után Damon elment Horváth Andrisékhoz psezni, meg focizni, így én mehettem bulizni a többiekkel. Miuátn elértünk a főiskolaparkba odajött a 8. b "elitebb" csoportja is. Az én kedves kis osztályom persze egyből szabályosan menekült. Pedig ők csak kicsit haverkodni akartak, hamár 8 év alatt annyira nem sikerül. Persze énis mentem velük de, mondtam Noiéknak, hogy később csatlakozok. Ez ígyis lett, de akkor már nemegyen full be voltak nyomva, és csak egy negyed óréig voltak XD. Persze legfőképp Noi miatt vártam meg őket, de nemrossz társaság, csak kell hozzájuk egykis energia :D

Június 6. Vasárnap.

A családi nap. Ez azt jelentette ,hogy Horváth Andissal, Damonnal, anyuval, meg apuval lementünk Pécsre. Ahőmérséklet már június 4.én forradalmian ugrott át esősből 30 fokosba, így én délelőtt majdnem megdöglöttem... :D Szerencsére a megérkezést követően nemsokkal ebédeltünk is, ami azért jó, mert egy Cellárium nevű pinceétteremben ettünk, ahol jó 5 fokkal hűvösebb volt, és a marhasült az egy mestermű volt :D. Ez után felmentünk a TV toronyba, ahonnan kb egy megyenagysábú területet lehetett belátni. CSináltam néhány jó képet apu gépével, de az sajnos apué... Ez után elmentünk Abaligetre, amiről azt érdemes tudni, hogy egy csodás hely, meghogy van ott egy barlang, amit aznap déltől lehetett látogatni az áradás miatt. A barlangtúra után Andris, anya meg Damon még csónakáztak egyet, amíg apuval megittunk egy kávét, meg megettünk egy palacsintát, amiből persze a többiek visszaérkezése után 10 palacsinta lett. Aztán elindultunk haza, ami kezdetben ( anya csodás térképismerete révén) abból állt, hogy körbe-körbe mentünk a Mecsekben. Aztán miután kijutottunk a hegységből az útnak már a rövidebb, Pécstől Dunaújvárosig tartó szakasza következett... Összességében jókis nap volt.

Június 7. Hétfő

Angol barátaink ezen a napon Budapestre mentek kirándulni. Ez lehetővé tette számomra, hogy hazamennyek kicsit, és kockuljak, meg rendezzem a dolgaimat. A délután túlnyomó részét Noémivel töltöttem, meg angol után Damonnal, Nyuszitestvérrel, meg Tomitestvérrel elmentünk pizzázni. Tomitestvér szülinapja alkalmából kicsit pezsgőzni is akartunk volna de nem jutott rá lehetőség. Összességében jó nap volt, és már jól látszott rajta a fáradtságom.

Június 8. Kedd

A búcsú napja. Tegnap elmentek kedvenc angol vendégeink, volt aki sírt, volt aki fellélegzett. Némileg énis fellélegeztem, de vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, elvégre utoljára fogadtam vendégeket ebben az iskolában... A délutánt Noival töltöttem, ami már a jólmegérdemelt pihenés része volt. Jóvolt megint újra a saját ágyamban aludni...

Ma már a többi cuccom, és a gitárom is hazakerült, és minden átcsapott átlagosba...azaz lazába, és 35 fokban való döglődésre. Jövőhéten már csak egy osztálykirándulás lesz, meg ballagás, és az utolsó erőpróba a nyelvvizsgám... Utána tényleg egy hatalmas korszakot tudhatok a hátam mögött.... És ezzel véget is ér a blogom történetéban eddigi nemis kicsivel a leghosszabb bejegyzése. Mivel 8 óra óta folyamatosan írom, és most már fél 10 múlt, ezért a dekorációra, és a képekre holnapig várnia kell minden kedves olvasónak. De addigis egy örökzöld kedvencemmel bővítem zenetáram, melynek szólóját most kezdtem tanulni: Dani California a rocktárban! Mindenkinek jóéjszakát.