Alkotási kényszer

 Heló mindenkinek! Na ki mit gondol? Vajon hogy fogom ma elkezdeni? Mi az én stílusom, vagy melyik stílus áll jobban? Tán' kezdjem el taglalni, hogy hogyan keltem ma ki az ágyamból, és hogy hogy telik a napom? Nos amennyire észrevettem az utóbbi idő erről szólt. Pedig ki kíváncsi erre? De őszintén. (mert írjon aki igen) Nem értem azokat, akik ezt nap-mint-nap megkérdezik tőlem. Vajon tényleg érdekli őket? Ha a blogos úgy van vele, hogy nincs kedve írni, de már rég írt, akkor ezt írja... Aki nem ért a blogíráshoz az mindig csak ilyesmiről ír. Én is ezt csináltam sokszor. Pedig, ha nincs jobb téma, hát ezt már nem fogom leírni... Most már van időm mindenre, és nem kell elsietnem semmit. És megpróbálok csak azzal foglalkozni, amivel valóban érdemes. Így próbálok találni valamit, ami kifogástalan, valamit amivel foglalkozhatok, amiért élhetek, és nem kötök kompromisszumot olyan dolgokkal, melyeket csak elviselek, de nem szeretek. Hiszen a nyár erről szól, nemde? Mindenki azzal foglalkozhat, amivel szeretne. Mindenkinek van egy döntése, és akármennyire is igaz, hogy az életben szabályok szerint kell élnünk, azért mindenkiben ott lakozik a tudat, hogy a saját maga ura lehet. Sokáig a saját törvényszerűségeim szerint éltem, és ha nem is volt jó, a saját hagyományaimat követtem. De, ha nincs kedvem elmenni, ha nincs kedvem piálni hát nem teszem. És ha netán valaki azt latolgatja, hogy ennek a bejegyzésnek a célja, a megbotránkoztatás... Nos ez szívből jön, és már nem érdekel, ha ezzel ellenszenvet váltok ki. Mert ha van akár egy ember is, akit ezzel gondolkodásra bírok, hát megérte. És hogy a tegnapi beszélgetéseimben felmerült a téma, tudom, hogy ha ilyen nyíltan vallok a szabadidős tevékenységeimről, akkor lesz, aki majd elfordul tőlem, mert mindig van, aki még nem tapasztalta meg milyen is az élet. De remélem, talán majd egyszer lesz, aki tisztelettel, válaszol az őszinteségre. Hiszen a legtöbben tudjuk hol a határ, ahova ha elértünk, onnan már csak visszafelé haladunk. Ezt egy olyan bejegyzésnek szántam, ami mindenkinek szól, és végre nem érdekel, ki olvassa, és kinek a szemében válok nagyobbá, vagy megyek össze. Mert az igazságot nem lehet megmásítani, csak elismerni. Ezzel búcsúzok ma délután, meg egy dallal, ami már régóta mindenkinek szól: The who - My generation

Sziasztok!