Hajnali 1. A teraszon ülök narancssárga holdfényben, mely olyan erős, hogy olvasni tudnék benne... Egy fekete macska álmos, lenéző tekintettel ül az ölemben, székem mellett, a kezemnél a fekete kutyám éberen figyel. Azon gondolkodtam, hogy mennyire szeretem ezt a helyet, a nyugalmas éjszakákat, a falu csendjét, ahol csak én vagyok, a tücskük, meg a csillagok. Azt a csendet, melyet csak néha egy-egy kutya zavar meg, aki a falu másik végéből ugat... Később befekszek a kissé ingatag napozóágyba. Onnan nézem végig, ahogy a lemenő hold lassan eltűnik a Nefelejcs utca 15. háztetetje mögött. Hamarosan eltűnik a hold szikrázó fénye, és csak a csillagok maradnak. A napozóágy támláját vízszintere állítom, és lassan elmerülök a végtelen univerzum misztikus világában. Ha van, aki csak a szúnyogok, vagy más miatt nem csinál ilyet, hát nem tudja, miből marad ki... Csodálatos látvány a csillagok végtelen tengere, mely olyan szabadságérzetet nyújt, hogy ha tehetném, felemelkednék, és csak mennék egyenesen a végeláthatatlan világegyetemen keresztül. Így merengtem a csillagok tengerére, míg az álom rám nem talált. Ez után már csak a kéményünkbe költözött denevérek kora hajnali rajzására ébredtem fel néhányszor. Csak egy valami, illetve egy valaki hiányzott igazán...Csak egy valaki, csak ő, és ha ezt olvassa, ő már tudja magáról. Csodálatos éjszaka volt, szeretném egyszer megismételni, vele együtt.
Ezzel búcsúzom maeste.
Sziasztok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése