Késő reggeli kaland

Verőfényes jó reggelt mindenkinek, így fél 2 után néhány perccel... Lent voltunk a Balatonon, és először mentünk a vízbe. Ekkor megláttam, hogy az egyik fűzfa lehajló lombfüggönye alatt néhány emberszabású fürdőzik. Az anyja! Csimpánzok a Balatonon! És már fordultam is vissza, hogy keressek valami állatvédőt, vagy ilyesmit. Ám ekkor a fűzfával szemben megláttam egy nádból készült kis nyitott oldalú halászkunyhót melyben két középkorú ázsiai feküdt, és a majmokat nézte álmos arccal. Ez a két középkorú férfi, így első ránézésre eléggé hasonlított a csimpánzokra, és igazából nem is voltak a majmok nekik olyan meglepőek, úgyhogy valamiért azt gondoltam, hogy az ő csimpánzaik. Bementünk végre a vízbe kicsit fürdőztünk, és ekkor jött a következő meglepetés. Megfogtam a vízben egy körül-belül 30-40 centi hosszú krokodilt! A kis állatot elvittem a nyaralóba, ami a víztől 20 méterre volt. Egy napig elvoltam vele, a polcomról levett marijuanával etettem. Amikor azonban már nagyon idegesített, hogy mindig belém harap, és a többiek is féltek tőle, úgy döntöttem visszaviszem. El is indultam vele, ám egyszer megbotlottam és a kis állatot egy pocsolyába ejtettem, ami a kánikulától olyan meleg volt, hogy szegény sercegve kisült benne egy szempillantás alatt. Ekkor könnyes szemmel visszatekertem az időt, de a kroki bemászott egy szekrény alá. Velem volt még a nagynéném, és a két unokatesóm, akik Németországban élnek. Ők csak szurkoltak, hogy csalogassam ki onnan. Kiszaladtam a konyhába valami húsért, de nem tudtam eldönteni, hogy abból a kevés sonkából, vagy a kolbászból vigyek-e neki. Ám siettem, mert a kisebb unokatesóm mégcsak másfél éves, és féltettem a krokitól. Ekkor felébredtem... véget ért ez az érdekes történet, és elkönyvelhetem, hogy sohasem fogom elfelejteni... Mert ez a második, hogy egy ilyen kis krokodilról álmodok. És az első? Nos az már igazáncsak töltelék lenne, de akit érdekel, az szóljon! Na sziasztok!