Karácsonyi áramszünet

Jó reggelt minden kedves barátomnak és nem barátomnak. Amiért most írok.. az megint csak az, hogy nincs mit csinálnom.. (persze mondja erre valaki hogy hajnali fél 1kor miért nincs mit csinálnod? aludjá' hülye gyerek :P) Ami pedig a címet illeti... nos ez arra utal, hogy nembiztos, hogy most befejezem ezt a bejegyzést, mert már kétszer kiment az áram és nem tudni mikor jön a következő :P
Hogy valamiről beszéljek is, és hogy aktuális legyek, azt kell mondjam, nincs túl nagy karácsonyi hangulatom... Sajnos nem jövök rá, hogy ez csak pillanatnyi, vagy így lesz ez már ez után is. Kicsit mintha a világ körülöttem belefáradt volna... Sajnos nem vonatkoztathatok el a közhelyektől, amiket rendszerint a boldogtalanok azért sorolnak fel, hogy másoknak is elrontsák az ünnepét. Én szentimentális vagyok. Néha túlságosan is. De ez most valamiért nekem nem megy. Túl sok, túl sok volt ez az év. Bár felszínesen szemlélve nagyon jó év volt. Ám mégis ha mélyen a lelkünkbe nézünk, nem szívesen gondolunk vissza rá, majd ha vége. (tisztelet a boldog kivételnek) Talán az idén történt katasztrófák már nagyon közhelynek számítanak, vagy hogy karácsony reggel a híradóban egymás után hallom, hogy "árokba borult, mert meghalt a sofőr" meg hogy "egy gázpalack felrobbantásával próbált öngyilkos lenni" (kit érdekel??) Vagy csak hogy mindenkinek nyűg a másik. A családi ebéd után csak menjünk már haza, és hogy a haverok a barátnőik elhagyásában fogadnak, s ez rá döbbent arra, hogy az élet egy próba. Hogy elég erősek vagyunk-e ,hogy hűek maradjunk, s tiszta lélekkel élhessük. Vagy már az elején adjuk fel a küzdelmet, és vessük bele magunkat a verembe. És aki hisz benne, annak van isten, hiszen ha imái ellenére Isten nem ad nekik erőt hozzá, akkor azért őt hibáztathatják. És igazi hősök azok, akik hit nélkül is tiszta lélekkel boldogulnak. Egyszer én is szeretnék hős lenni... De ezek persze nem igazi okok. Egy nálam kevésbé szentimentális ember számára legalábbis... Ezekre már az ember 10 éves korában rájön. Hogy a világ sajnos nem olyan tiszta, mint amilyennek látszani akar. Ezek csak olyan indokok, amelyek miatt a bejegyzést elhamarkodottnak nyilvánítják a látogatók... De a halál... A halál eddig is volt. Eddig szinte semmibe vettem, s ebben az évben mintha szándékosan az orrom előtt táncolt volna, hogy letörje a lelkem. Kedvenc zenészem, kedvelt ismerősöm, közeli rokonom vagy csak valaki, akinek megrázott az esete. Mind közelebb és közelebb férkőzött hozzám. S bár nem törte meg lelkem, és nem csalt ki könnyet sem szememből. De eltorzította szememben kissé ezt az esztendőt.
Ami marad, a barátok, az igazak. És egy szerelem, ami biztos lábakon áll, s melyre mindig számíthatok ha szükség van rá. Ennyi kell, hogy ne törjön meg a lélek. És hogy boldog maradhassak a boldogtalanságban is...
Boldog karácsonyt mindenkinek