Betekintés

Este van. Ez az este más, mint a többi. Vagyis most másnak tűnik, de a helyzet az, hogy most egy darabig valószínűleg minden este ilyen lesz. Érzem, megint változott valami. Egy új időszak kezdete ez, s a dobókocka ismét fordult egyet. Hogy jót várjak-e tőle, vagy rosszat, azt nem tudom. Van néhány intő jel, és azt hiszem, most nem vágyok rá, hogy a múltból bármi is visszajöjjön. Az utóbbi időben jelentősen előtérbe helyezem a tetteket, a szavak helyett (és mint azt már néhányszor említettem, ezért írok ide olyan keveset) ezzel együtt sokkal inkább vágyok valami újra... Ugyanakkor; néha kissé belefáradok. Olyan végtelennek, és értelmetlennek tűnik az egész; hogy sok mindenben vagyok jó, de mégsem vagyok olyan jó semmiben. Hogy azt sem tudom mit kezdjek magammal, és néha azt sem tudom, mi értelme az egésznek. Sem a boldogság, sem az elismerés, sem a jó élet nem tűnik logikus uticélnak, ha felteszem a kérdést: Mire jó álmokat kergetni? Valami hasonlót érezhetett Kurt Cobain, mikor megírta a búcsúlevelét...
Néha elvesztem a hitem, de mégis tudom, hogy van ott valami, mert kell ott lennie valaminek, hiszen ennek a világnak az egyszerű dolgai, már túl unalmasnak tűnnek... Erős maradok, és sohasem adom fel.