Harcolj!
Harcolj az életedért! Más nem teszi meg helyetted... Ha vészes idők közelegnek, egyre kevesebb emberre számíthatsz, legutoljára csak magadra. Vége a gyermekkoromnak, vége a gyermekkorodnak, az ami volt, folyamatosan épül le, s végül, miután már elfelejtetted, eltűnik. És az, aki leamortizálja a rendszert, amit felépítettél magad körül, már itt van! Már nem csak a sötétségből támadó, könyörtelen, elnyomott alvilágtól kell tarts! Ha tönkre akarnak tenni, nem csak engem, nemcsak téged, mindent, ami körülötted van; harcolj!
Vágta a széllel
Talán könnyebb, csak tenni rá. Lesz, ami lesz. Hadd vigyen a szél! Nem érdekelnek a szabályok, úgy élek, ahogy tetszik. Az én választásom. Ha beleköpsz a levesembe, teszek a szabályaidra! Irányt már csak az álmok adhatnak, a cél pedig a megvalósítás. Ebbe senki sem szólhat bele, lehet róla akármilyen papírja!
Mielőtt felkel a nap
Néha öntudatlannak érzem magam. Néha túl aktívan élek. Azt hiszem kezdek normális lenni. Hová tűnt a nagy álmodozó? Mostanra belátta, mennyi dolgot gondolt alapvetően rosszul, megízlelte az életet, és közelebb áll a válaszhoz arra a kérdésre: Merre tovább?
Régi életem morzsáira tapintva, azt érzem, hogy ott van még, csak mint az öntudatlan álmodozó, érzékelem a való élet apró részleteit. Ez egy fordított történet. Valójában ébren vagyok, és eszembe jut, milyen álmodni. A nagy álmodozóra nem vár jó, nem vár rossz sem. Nincs neki semmilyen jövője.
Mielőtt felkel a nap: Csillagok, Hold, hiányoztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése