Fáradtság

Fejemben gondolatok kavalkádja. A világról, az életről. Úgy érzem, mindent értek, de mégsem tudom mi a jobb. Nem tudom mit akarok. Itt ülök, és pillanatnyilag értelmét veszti a létezésem. Fehér lap előttem, és csak írok. Írok,  s közben az egymást lehetetlenné tevő, összekuszált paradoxont alkotó gondolatokból egy pillanatra kijózanodva kívülről is megnézem magam. Elsőre egy idegen srác, aki látszólag valami érdekeset csinál. Másodszorra ez én vagyok, és nem értem, mit csinálok. Békülni próbálok, és értelmetlen dolgokat nézek. Gitároznék is, de ez most nem megy. Ugyanolyan este lenne ez is, mint a többi, de ez erőltetett. Talán csak túl fáradt vagyok, de az is lehet, hogy a kényszereimbe fáradtam bele. Ma este nemet mondok nekik. Nem érdekel semmi...