Nincs béke idebent. Nincs csend. Az éjszaka sem nyugalmas. Kötelességek hajtanak, s a Hatalmas újra meg újra emlékeztet mindenre. Mint egy mézes madzagot elhúzza az orrom előtt azt, amit annyira keresek, amiért elindultam, s amit sehogy sem találok. Újra meg újra fel teszi a kérdést, miközben szemlélteti, mennyire gyenge vagyok. A telihold is csak szemrehányóan világít rám.
Én most mégsem bánom. Nem adom fel. Ha már a földre kerülök, akkor is felállok. Nincs megállás, nincs lassítás. Akár a Nagy Akarattal is szembe szállok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése