Anyag. Hozzá fűz mindent a lét mai értelmezése. Ez a váltója látszólag mindennek. Mondhatják, hogy van amit nem lehet érte... meg van amit nem lehet benne mérni. A lényegen, s a nagy többségen ez sohasem változtat. Néha talán én is elvesztem miatta a fejem, de én tudom jól, hogy mindez nekem mit sem ér. Hiszen ha egyszer a lélek szabaddá lesz s útját folytatja, még azt a fáradt anyagot is fekete földben hagyja, melyet egy emberöltőn át mozgatott.
De addig is... Kell hogy táplálkozzon. S nekem nincsenek hatalmas terveim, hogy magamét gyarapítsam, hogy kupacot halmozzak fel abból, mit végül úgyis hátra hagyok. Mégis kell, hogy közelebb kerüljek, hogy közel tartsam magamhoz mindazokat, kik az utolsó támaszaim, utolsó sziklarögök, melyekbe kapaszkodhatok. Sokan talán észre sem veszik, mennyire kellenek kapaszkodónak, s ott van az az angyal, ki talán magáról sem hiszi, mégis ő a záloga, s ha valóban az, a kötelessége is, hogy tudjam, valaki mindig figyel, sohasem vagyok egyedül. És ott van mindaz, amit szenvedélyemnek tekintek, ami értelmet ad az előre haladásnak, ami ott lesz akkor is, mikor minden értelmét veszti.
Mindez kell nekem. Kell nekem, mert látom már tisztán, az ami alkonyodó gyermekkorom alapja volt, az a hajdanán erős szerkezet most, hogy ez a nap letűnik a horizonton végképp megrendült. S a széthulló szerkezet széthullása ellen mind máshogy védekeznek, van aki újonnan bevett hittel, van, ki szemet huny, nem veszi komolyan, s én... én csak kapaszkodok amibe tudok.
S az ünnep már csak egy etikett. Undorodom minden lelkesítő eszközétől. Szépen terített díszes ünnepi asztal, mögöttünk terebélyes arany-piros ezüstfa, halkan csengő unásig játszott ünnepi dallamok. S csak ülünk némán a giccsesen tálalt ínycsiklandó sült felett. Némán, kínosan, mint az idegenek. S azok a kínos helyzetek, mikor azokat látogatjuk, kiket csak ritkán láthatunk...
Nekem ez a néhány apróság sem hiányozna a fa alól, csak ünnepelhessünk úgy mint rég. S mégis erős a hitem, nem félek semmi újtól, csak szánom a régit. Ünnep... pislákoló gyenge láng...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése