"Visszagondolva"

"Forog a film a gépben míg a végére nem ér." És amikor a végére ér, a reakció tapsvihar. Mindegy, hogy az egyetlen közönség én vagyok. Én így szeretném megélni életem filmjét. Az sem baj, ha ezt már senkinek nem mondhatom el, ha nem írhatom le. Ha hirtelen ér a vég, ha egy villám csap belém, vagy csak egy nem várt hirtelen összeomlás következtében... Az anyag, ami vagyok elfoszlik, az idegsejtek, amik az egészet raktározták, elsorvadnak, ha az, ami mozgatta ezt az egészet boldogan távozik, nem sajnálja az elmúlást. Nem számít mi lesz ezzel a világgal, ha az ami voltam megtett mindent azért, hogy jobbá tegye. Csak ez számít.