Vajon milyen mélyre hatolhat az ember a saját tudatában racionális gondolkodással? És mi az a pont amin túl átveszi a helyét egy homályos, szentimentális eszmefuttatás, ahol az ember lassanként elveszti a fonalat, és az egész elvész a tudatalatti sejtelmes világában? Talán sohasem tudjuk meg a választ, hisz az ember arra sem emlékszik, hogyan alszik el esténként... Hajnali 1 múlt. Még mindig itt ülök a gitárommal a kezemben, érdekes daltörmelékeket játszok, melyek valahogy nem akarnak összesimulni egy dallammá, és egy fura érzés árad belőlem, valahonnan mélyről, ami valamiért nem engedi, hogy a jövőre gondoljak, és valahol tudom, hogy ez az egyébként jó érzés, reggel már nem fog élni bennem... Ám most még annyira erősen érzem, mintha egy üzenetet akarna nekem sugározni, amit én valamiért nem értek, és talán nem is akarom megérteni... Talán semmi jelentősége, most valamiért mégis ébren tartott , de most már inkább megyek. Ma még még írok pár sort. Addigis jóéjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése