Nos, hol is kezdjem... A magyarázat arra, hogy miért vagyok mégis itt, nem más, mint, hogy egy angol verseny miatt 36 órára hazautaztam Ausztria Nyugati feléről. Mondanom sem kell, hogy 36-ból 12 órát utazással töltök, és rohadtul nincs kedvem itt lenni.... Egyébként ezzel a kis kiruccanással együtt egy héten belül nem kevesebb, mint 24 órát töltök utazással, és az évi 65 órányi síelésemből elvesztek több, mint 10 órát! Az embernek ha több, mint 600 km-re van az otthonától, egyszer csak honvágya támad, ám mióta délben elindultunk haza, nálam pont az ellenkezője jelentkezett. Egéybként, ami azt illeti az elmúlt néhány napban szokatlanul sokszor voltam ideges, többnyire apám és inkább nem mondom, hogy még mi miatt.... Akit, nagyon érdekel az kérdezze, meg de, jobb ha senki sem számít rá, hogy elmondom... Úgy senki sem fog csalódni...
pontban 22 óra 22 perc van. Ez nem jelent semmit, csak megjegyeztem, hogy írjak még valamit.
Egyébként ezt senki se fogja fel negatívan, mert legalább én örülhetek, hogy nem kell abba az épületbe, mennem, ahova a korom belieknap-mint-nap járnak poshadni, és legalább tudtam, egy kicsit beszélni az itthoniakkal, mert a telefonom külföldön, fuccs, és a psp wifivel sem jutottam sokra. Persze nem mintha nem bírnék ki 168 órát a barátaim nélkül, ésha még honvágyam is lenne, akkor annál jobb lenne hazamenni szombaton, de nem. Na de legalább nem vagyok elveszett lélek, még nekem is lenne miért hazatelefonálnom ( ha tudnék) Egyébként van egy olyan erős gyanúm, hogy szombaton rohadtul nem lesz kedvem hazajönni, de ez már a jövő zenéje... Hát kis kiruccanásom alatt legyen elég ennyi, majd ha megjöttem a síelésből, akkor írok egykét faszságot, minta ittse lettem volna... egyébként most tettem egy jókis beszívott motoros zenét a rocktárba, érdemes leccsekkolni, na addigis rocknroll!!:P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése