Késői elgondolás

Helló mindenkinek. Hamarosan fél 1. Már elég nyúzott vagyok. A tegnapi nap nemvolt egy nagyszám. Bár jólelvoltam, de nemnagyonvanmit mesélni róla. Az egyetlen dolog, ami rávett arra, hogy most írjak ide valamit, az a puszta gondolkodásmentes spontanitás. Meg az az elgondolás, hogy úgy akarom szerkeszteni ezt a blogot, hogy ami a szívemen, az a klaviatúrán. És habár nemis nagyon beszélek az elmúlt napról, azt azért meg kell említenem, hogy nemvolt igazán rocknrollos. Olyan lapos volt az egész... Bár érdekes így gondolkodni, hogy fél órája még tegnap volt, és mintha közben aludtam volna egyet, és most más szemmel nézném a világot. Akárhogyis ez a nap vagy talán csak félnap, vagy félóra, de azis lehet, hogy mire a szöveg végére érek már máshogy gondolkodok. De a lényeg, hogy most lazábbnak érzem magam. És ha most nem egy gitárral a kezemben üldögélnék lefekvéshez készülődve, olyan frankón tudnék szarni a világba, és minden nyügébe, ahogy most nem gondolok a reggelre, vagy a tegnapra. És talán ez nemcsak egy érzés, ami elillan, hanem egy elgondolás, egy szemléletváltás. Hiszen a lazaság nem a hanyagság. Mert eddig sem voltam valami laza, mégis sokmindent elcsesztem. De hova is akarok kilyukadni? Fogalmamsincs. Nemis érdekel. Néha meg kell tanulnunk beleszarni, mint ahogy most én nem fogom törni magam azon, hogy kitaláljam ennek a szövegnek a legmegfelelőbb befejezést, csak simán befejezem. Valahogy így: Vége. Hamár ittvagyok felteszem az egyik kedvenc számom a roctárba. Na csá. Rocknrolll!!!!!