Passivo

Nos hol is kezdjem... Először is köszöntök minden kedves ide látogatót! Másodszor elnézést kérek, azoktól, akik rendszeresen jönnek ide fel, a semmiért. Az elmúlt hetek különös érzéseket hoztak ki belőlem. Nem csináltam semmit, az idő csak vánszorgott, de mégsem volt alkalmam ide írni. De ez a különös érzés, mely mostanában elég passzív mentalitást hoz ki belőlem, vajon csak egy átmeneti időszak, vagy egy újabb változás, mely a normál emberek életében időközönként bekövetkezik? Mert ha igen, akkor nehéz időszak elé nézek. A szórakozottság néha felőrli minden akaraterőmet, és átadom magam a káosznak.... Az élet egyébként pörög... Muszáj megemlítenem a múlt hétvégét, és a hétköznap délutánokat... A hétvége hangulata a haverokkal, tökéletesen kiegészíti a délutánok nyugalmát, melyeket Noival töltök el. Háromnegyed 11 van. Itt ülök egy gitárral az ölemben, régi dallamokat játszok, és azon gondolkodok, hogy mit is alkottam mostanában... A helyzet az, hogy semmit. És ez nem alkotói válság, hanem a puszta semmi... Gitárom is alig veszem kézbe, hogy játsszak valamit. Hová tűntek a hosszú költői szellemmel megáldott órák, mikor valami újat, valami szépet próbáltam alkotni? a szellemem most csak árnyéka ömmagának... De talán csak ez az évvégéhez közeledő időszak ilyen. Én nem tudhatom. De bárcsak úgy lenne....