Egy tábor emléke

Hosszú idő után újra köszöntök mindenkit , aki ide látogat. Az elmúlt héten (mert elfelejtettem leírni) épp a Balatonon voltam. Egy klasszikus értelemben vett átlagos tábor, józanul, alkohol és minden más nélkül, takarodóval, reggeli keléssel és kötelező programokkal. És hogy miért is jó ez nekem? Nos, a barátnőm egyszer volt ebben a táborban, és az ilyen dolgok miatt azóta sem hajlandó elmenni... Engem valahogy mégis megfogott.. Ennek a tábornak hangulata, de mondhatnám inkább, hogy szelleme van... Nélkülözhetetlenek számomra, a balatoni naplementék, melyeket egy stégen ülve töltök el, gitárral a kezemben és mindenki velem énekel. Leírhatatlan érzés... Ez olyan dolog, ami megichlet, és még dalt is írnék róla, csak mostanában nemnagyon megy a szövegírás. Pontosabban magamtól nemmegy... Mert a táborban külső kényszer hatására 2 dalt is írtam,de ez magamtól mostanában nem megy. De az a 2 az tényleg jó lett... Az egyik csak egy 4 soros vers, a másik egy komplett dal egy madáriesztőről, amit csak azért írtam, mert egy madárijesztőről kellett műsort kreálni, és rajtam kívül nagyon senkit nem érdekelt a dolog... De ha már így alakult megírtam. És nemhiába. Szóval ennyit erről a csodálatos táborról. Hamég eszembe jut valami, akkor kiegészítem, és velemi szép képet is rakok. Na sziasztok.