Lám én is lehetek kellően ostoba ahhoz, hogy azt higgyem, a legrosszabb napok csak egy napig tartanak. Murphy filozófiája sajnos beigazolódott. A legszomorúbb az egészben, hogy tudhattam volna. Hiszen ez tűnt a leglogikusabbnak.
Mondják, hogy osztálytárssal járni nem túl szerencsés dolog. Én ezt sohasem hittem el. De most rájöttem, hogy nem az a rossz, ha ez így megy, hanem ha a másik felem nem jön. Az iskolának nevezett napi rendszerességgel lezajló folyamat számomra idegtépő szenvedéssé változott 4 napja.
Ám tegnap felcsillant a remény, hogy talán pénteken ez a visszájára fordulhat. Ma már egy fokkal jobb napom volt. Végig olyan érzésem volt, hogy péntek van. Mivel ez után a 3 nap után egy egyszerű hétköznap vele, már olyan, mint egy szabad nap.
Persze én hülye betudtam mesélni magamnak, hogy ez így is lesz. Mert már meg sem lepődtem az ellenkezőjén.
Holnap felelnem kellene irodalomórán, de így képtelen voltam erre tanulni, mivel ismeretanyagot kellett volna gyűjtenem az internetről. De ebben az állapotban ehhez persze nincs erőm. Ez nem elég indok, a felelés kikerülésére, de már nem tud érdekelni. 11 előtt ma sem fekszek már le, és már látom előre, hogy holnap egy használhatatlan idegroncs leszek.
Dehát.... mit hoz ki az emberből a szerelem... Ennyit erről. Sziasztok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése