Ma este kicsúcsosodik, hogy a világ... nos. nem is olyan rugalmas. Odakint a kabátban meg a sállal nem is volt olyan hideg. Most itt a szobában már majdnem megfagyok. A fejem vakarom, és itt ülök a gitárral kezemben a szokásos módon. persze fölöslegesen van a kezemben, mivel semmit sem játszok rajta. Minden amit tudok, már csak elcsépelt üres dallam. Újak alkotására nem vagyok képes. Csak nyúzom össze-vissza. Húrjai már-már olyanok, mint a drótkerítés.
hosszú csápjaival vadul csapkodó szörnyetegként szállnak gondolataim. Régi emlékek, és hogy mit, hogyan rontottam el...
Ma nem vagyok éhes. Se szomjas. Nincs kedvem se bulihoz, se punnyadáshoz, se sporthoz, se alváshoz. Minden, amivel próbálkozok csak erőltetett próbálkozás, és egy belső hang azt súgja: "Nem kell az neked"
Bele sem gondolok abba, amit teszek. A józanész... elhagy néha, mely meggátol, hogy olyat tegyek, ami ront a jellememen.
Talán én is, fáradok... Talán nem... Bele se gondolok. Nem is nagyon tudnék. Legyen annyi elég, hogy nem tudom. ez van. rocknroll!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése