Mostanában mintha... nem menne ez nekem. Az alkotói szellem, a lélek, mintha haldokolna.
Komolyan gondolom-e a zenét? Igen! De még mindig nem kezdtem bele. Nincs rá időm.......
A hétköznapok felemésztik az alkotói vágyat. A fáradtság, a lustaság, ami azt mondja: "Hagyjad már a picsába!" És a többiek, akik mintegy hagyják veszni a lelküket... Akiket támogatni kell, hogy felálljanak. S bennem a lélek mint haldokló őz a róka karmai között fájón kiált: "Reményt!" S szabadulni próbál, de minden mozdulatára a fenevad csak még egy karmát mélyeszti belé. S ő inkább lenyugszik, bízván benne, hogy egyszer még újra feléled. S a szürke hétköznapok erőltetett menete, nem öli meg.
Csak egyet mondhatok... ÉN SOHASEM ADOM FEL A LELKEM!
A rocknroll életben tart! Tartsatok ki ti is, közeleg a vége! Ezt adom útravalónak. Rock 'n' Roll!!
hallod, kezdjünk el zenélni, igaz nemtok vmi sokat, de max éneklek, meg vmit gitáron nyomok :)
VálaszTörlés