Hosszú napokon, heteken, hónapokon át vánszorgok. A sivatag óriási, és végtelennek tűnő. Életem csak elenyésző pont benne. Társam is alig van, nem is tudom merre...
Csak magamnak kiáltozhatok. Csak magamnak játszok, szerzek, de alig van min. Már új kellene...
Ebben a világban élni se sok időm van. Persze tudom, hogy majd lesz, de vajon fogok-e?
Meg sem fordul fejemben, hogy feladom az életet. Néha már kínoz, de együtt élek vele. Ám néha félek, mi lesz ha sohasem jutok ki???
Hahó, Paprika!
VálaszTörlésMi ez a depis hangulat? :) Fel a fejjel! Hiszen ott van a barátnőd, nemde?
Nem csak téged kínoznak ezek az érzések. Igaz, engem más miatt, de tudom, mennyire rossz érzés. Félelmetes... vagy nem is tudom igazán kifejezni.
Olyan, mintha senkinek sem lennék fontos. Nincs is olyan barátom, akivel mindent megbeszélhetnék, és így minden csak gyülemlik bennem. Azt mondják, ilyen ez az életkor. De valakinek mégis sikerül úgymond beilleszkednie. Neked ez nem sikerült?
De még csak 9.-es vagy, nemde? És úgy látom, vannak barátaid. Bár a suli folyosón nem vagy olyan "csapatban közlekedő", ahogy észrevettem. :) Remélem, mire ezt elolvasod, addigra már jobban fogod érezni magad, Paprika.
És ne feledd, van egy barátnőd, aki szeret. :)
Claire
Üdv Paprika! :) Készülj fel, terjedelmes hozzászólás:
VálaszTörlésTegnap voltam olyan ügyes, hogy eltüntettem a többsoros megjegyzésemet. Sebaj, időm van, hogy újraírjam.
Végigolvastam a blogod. Hogy miért is? Hosszú történet- mondhatnám, de közben rájövök, hogy nem is az.
Megnéztem egy filmet már sokadszorra: Büszkeség és balítélet. Egyik nap ráeszméltem, mikor megláttalak, hogy „jé, hogy hasonlít a főszereplő Darcy-ra”. (bármilyen hülyén is hangzik, így történt :) ) Lehet, hogy csak én vagyok ennyire agyament… Végül rátaláltam a blogodra. Az első megjegyzésem az előtt írtam, mielőtt elolvastam volna végig az egész blogot. (szerintem ez érződik is)
Mit szólnál egy pozitív kritikának? :)
Tetszik az a stílus, amivel leírod a mindennapjaidat. Egyáltalán nem erőltetett. Ezen kívül úgy gondolom, bátran fejtsd ki a véleményed a dolgokról. Azt írod többször is, hogy az olvasót ez nem érdekelné. Oké, lehet, hogy sokan nem szeretik, ha valaki GONDOLKODIK. Van, aki csak azt várja el egy blogtól, hogy SOK minden történjen, és hogy az minél izgalmasabb legyen. Ne a „nagyközönségnek” írd a blogod, hanem azoknak, akiket az érdekel, amit TÉNYLEG le szeretnél írni. Úgyhogy nyugodtan írj oldalakat mindenféléről, ha nagyon letompult az agyad, és nem jön éppen valami ihlet egy újabb dallammal kapcsolatban.
Azt is jó volt végigkövetni, ahogy szépen lassan barátnőd lett Noémi. Nem úgy írsz róla, mint sokan, mint például: „tegnap összejöttem egy csajjal”, satöbbi, hanem úgymond néha-néha elejtett szavakból, mondatokból épül fel ez a történet. Megnyerő.
Másrészt most olvasok először egy olyan blogot, akinek az íróját nap mint nap látom, és így össze tudom egyeztetni a „külsőt” a „belsővel”.
És kipróbáltam azt, amit mondtál. Igaz, nappal, és ez más is. Kiültem az udvarra, hátradöntöttem a széket. Becsuktam a szemem, és hagytam, hogy hadd süssön rám a nap. Nagyon jó volt.
Régebben én is néztem már eget este. Olyan, mintha a világmindenséget láthatnám. Mintha kitágulna a nappali tér. Hatalmas szabadságérzet. Fantasztikus. :)
Claire