Kedves Claire!
Köszönöm az elismerést, és örülök, hogy van akinek külső szemlélő létére tetszik az írásom.
Mindazonáltal azt hiszem kissé félreértetted legutóbbi bejegyzésemet. Nem igazán egy negatív hangvételű jegyzésnek szántam. Csak az a helyzet, hogy én zenész vagyok (legalábbis annak hiszem magam), és ez egy hosszan elnyúló, elkerülhetetlen kínszenvedés. Hiszen képtelen vagyok eldönteni, hogy tényleg van-e bennem valami, vagy csak mások mondják. És hogy lehet-e ebből valami, vagy ne próbálkozzak. És amíg eddig azon szenvedtem, hogy hol találok zenészeket, akik most megvannak, a hangszerem egyre zavaróbb hiányán felül most az hátráltat a legjobban, hogy vajon elég jó leszek-e? S vannak hétköznapi nehézségek, melyek elég bosszantóak, például, hogy 5 éve sikertelenül próbálkozok születésnapi bulit tartani. Idén szeptemberben rájöttem hogy pont szombatra esik, de az osztályfőnököm pont akkorra tette az osztálykirándulást, anyám pedig nem engedi, hogy ne menjek. És már 5 éve ez megy... Ám ezektől eltekintve szerencsésnek mondhatom magam. Viszont a magam lelki világával, szentimentalitásommal, ambícióimmal és a rockzene iránti szeretetemmel azt hiszem nagyon hosszú időre meg vagyok bélyegezve...
Nagyjából ennyi a lényeg...
Üdv,
paprika
Nagyjából ennyi a lényeg...
Üdv,
paprika
Kedves Paprika! (kérdések áradatában lesz részed :) )
VálaszTörlésKöszönöm a válasz-bejegyzést!
Igazad van, tényleg félreérthettem ezt a dolgot. Nagy részben azért, mert nem tudom, milyen is lehet igazán zenésznek lenni. (Jól értelmezem, ha arra gondolok, „lételemednek érzed a zenét”?)
Már párszor átrágtam magam ezen a bejegyzésen, és próbálom szavanként felfogni. Gondolkodtál már azon esetleg, hogy ebben az irányban menjél tovább az életben? (Tanulmányok.) Vagy ez csak egyszerűen egy nagyon „erős” hobbi marad?
Ha a zenészek már megvannak, csak a bíztatás, és talán a kellő önbizalom hiányzik? (sajnos a „zenészek” terén segítségre szorulok)
Hogyan kezdődött a rock’n’roll iránti szenvedélyed? Az ének-zenei iskola hatására?
Hiszek abban, hogy nemsokára sikerül „bepótolnod” az eddigi szülinapi bulikat.
Irigylésre méltó, ahogy írsz. Én-mint látod-, nem fogalmazom szépen a mondataimat. A tiéid összefogottak, tartalmasak, szépek. Elismerésem!
Ne haragudj, amiért kérdések özönét zúdítottam rád.
Claire
Kedves Claire!
VálaszTörlésKérdéseidre válaszul: Én csak sodródok az árral... Igazából azt hiszem, nincs elég bátorságom, hogy a zenét hivatásnak vegyem. Talán azért, mert bár sokak véleményével (persze nem apáméval)ellentétben nem vagyok (még?) olyan jó énekes. Gitárosokból meg Dunát lehetne rekeszteni, és a nagyja jobb nálam.
Ugyanakkor bármilyen munka mellé sem tudnám elképzelni, hogy ezzel eleget tudjak foglalkozni...
Az indíttatás... Istense tudja már honnan...
Ennek egyszerűen így kellett lennie. Azt hiszem erre születtem. :P nem tudok elképzelni életet rockzene nélkül...
S végül a szülinapom...
Azt hiszem ez egy veszett dolog...
A június 4.-e alapjában véve is egy elég lehetetlen dátum...