2011. április 8., péntek

Caviar & Meths

Nincs baj. A világ minden gondja, s az én gondjaim is elcsitulnak az este halk szavára. A hold s a csillagok sápadt fénnyel ragyogják be a tájat. Csak ballagok. Csak megyek, s lágy esti szellő simogatja hajam. Távoli békasereg zenéje zengi be a környéket. Szemem lehunyom. Csak megyek. S gondjaim most aludni térnek...
Bejegyezte: dátum:

7 megjegyzés:

  1. Claire2011. április 9. 21:22

    A június 7. tényleg nem a legmegfelelőbb időpont egy szülinaphoz számodra. (máskor válassz egy jobb napot) :)
    Meg kell, hogy újra jegyezzem, milyen választékosan írsz. Ez a bejegyzés egy novella, vagy egy könyv kezdő sorai is lehetnének. Próbálkoztál már valaha vers vagy novella írásával?

    Claire

    VálaszTörlés
  2. rokkerpaprika2011. április 9. 23:49

    június 4. (gondolom csak elírtad, de a biztonság kedvéért megjegyzem:D)
    Verseket írtam már. Legtöbbet megzenésítve, némelyiket meghangszerelve. Novella írásával még csak egyszer próbálkoztam, azt is csak muszájból. Nem is lett jó a vége...
    Azóta sem próbálkoztam ilyesmivel. Csak időpazarlás... Hiszen ahhoz is túl szórakozott és időhiányos vagyok, hogy elolvassak egy könyvet...

    VálaszTörlés
  3. Claire2011. április 10. 12:47

    Igen, elírtam. :) Egyébként boldog névnapot (ezt szerintem nem írtam el)!
    Elég "veszélyesen" hangzik ez a: nem is lett jó a vége. (ön-, és közveszélyes novella?):) Időhiányos és szórakozott. Szóval ilyen vagy te. :)
    Ha úgy gondolod, időhiányod ellenére van egy kis iőd kivételesen, kérlek pillants rá erre: (Nem történt meg velem, csak a fantáziám szabadult el. Szokott ilyet. :) )

    Másodpercek, órák, napok: mind összefolynak. Egyszer bele fogok őrülni a hiányába. Tudom, hogy csakis az én hibám, hogy már nincs. Utálom, gyűlölöm magam. De tehetetlen vagyok. Ami egyszer már megtörtént, azt soha nem fordíthatja vissza senki sem.
    Az első pár nap sírtam. Megállíthatatlanul, szívszaggatóan. Most már csak csendben ülök az ablakban, és nézem az utca forgatagát. A fákról lehulló levelek nesztelenül hömpölyögnek a levegőben.
    Nem tudom, vesztettél-e el már valakit, aki olyan volt neked, mint másoknak a levegő. Nélküle nem létezel. Nélküle a világ csak egy sivár hely. Egy bolygó a sok milliárd közül. Élet nélküli.
    Legszívesebben azt kívánnád, bárcsak jönne egy vihar, egy óriás szél, ami mindent elsöpörne. Téged is, hogy ne kelljen tovább szenvedned. Vagy vigyen vissza abba az időbe, mikor még Ő is volt.
    De az óra csak előre jár. Egyről a kettőre, kettőről a háromra kattan a mutató. És te egyedül maradtál.

    Claire

    VálaszTörlés
  4. rokkerpaprika2011. április 11. 19:28

    Nem, tényleg nem írtad el. És köszönöm :)
    A nemjó vége alatt azt lehet értni, hogy konkrétan le lettem hordva, hogy olyan rosszat írtam. Persze aztán a bejárat melletti szemeteskukánál már nem mentem vele tovább...

    Azt hiszem egyáltalán nem fogalmazol rosszul. Egyszerűek ugyan a mondataid, de korántsem elkapkodottak, mint azt a legtöbb írásnál tapasztalni lehet. Találóak a hasonlatok, és gazdag a képi világa...
    Miért nem csinálsz egy blogot?

    VálaszTörlés
  5. Claire2011. április 12. 19:51

    Nekem a nyelvtan dolgozataim szoktak a kukában landolni. :)
    Köszönöm szépen a véleményed! Jó ötlet, csinálok egy blogot. :)

    Claire

    VálaszTörlés
  6. Claire2011. április 12. 20:24

    Íme: claireblog2.blogol.hu :)

    VálaszTörlés
  7. rokkerpaprika2011. április 12. 22:47

    Nekem egész mást jelent a blog. Mint azt látod én csak magamról írok. És persze ha nincs mit, akkor próbálom a blogom nem a hétköznapi unalmas dolgaimmal megtölteni. Viszont ha valami van belül, azt próbálom kivetíteni, hogy aki olvassa, azt érezze, amit én. Például nem tudom, hogy észrevetted-e a rocktár legfelső darabját (lehet, hogy nem mert nálam például előszeretettel olvasztja bele a háttérbe), melyre ezen bejegyzés címe is utal. Ennek csak annyi funkciója van, hogy hallgasd meg, és közben olvasd, és biztos vagyok benne, hogy érezni fogod, amit én...
    Mindazonáltal dicséretes, hogyan tudsz fogalmazni... Nagyon tetszik az írói eszközhasználatod, amivel ezt az egészet megjeleníted. A finom átmenetek, a gondolatsorok. Tényleg nagyon szép. Azt hiszem tényleg jó író lennél.
    És azt hiszem ilyen történetekkel is lehet egy blogot írni. Persze nem tudom, mi a terved vele, de csak annyit tanácsolhatok, hogy csak akkor írj, ha semmi sem kényszerít rá. Légy szabad!

    Paprika

    (ezt csak azért ide írtam, mert nem találtam, hogyan tudnám kommentálni a bejegyzésed)

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)