Maradok

A filozofálásnak... Hosszútávon semmi értelme.
A Duna partján ülve ma este éppen azon gondolkodtam, hogy a legoptimistább ember akit valaha ismertem, a legjobb, legrégibb barátom épp arról panaszkodik, hogy úgy érzi, hogy az egész világ ellene van.
A következő képen már a buszon állok, a zene megy a fülemre, és csak az jut eszembe, hogy mennyire jó most ez, és hogy döntöttem: a rock, a metál, a blues nekem mindig megfelel, és hogy köszönöm, de én maradok ennél.
Eszmefuttatásom a következő: Az embernek sose jó... Szép ez a város az autópálya hídról, viszont nem olyan jó ha ott vagy. Ha kiülnék az autópályahídra, valószínűleg bánnám, hogy nem vagyok ott, itthon viszont bánom, hogy az egész ott van, én meg itt...

Egy közhely: a) Szabad-e kifejeznünk magunkat teljes mértékben, ha tudjuk, hogy annak következményei lesznek?
b) Meddig maradhatnak meg a művészi gondolatok, és honnan kell mindenképp eltorzítani őket, hogy mások is értsék a lényeget?
Kényszer: Itthon vagyok, és tudom mi lenne a hangulathoz illő. És tudom, mi lenne a szabályos. De muszáj nekem azt mindenképp? Hiszen úgysem jön össze.... Meddig sodródjak az árral, és meddig irányítsam az egészet magam? Van úgy, hogy nem érdekel... (és itt megszakadt a gondolatmenet) Megzavartak. Nem tudom, az imént mire gondoltam. De a jelen felfogásom szerint, nem érdekel.
Még egy gondolat:A lélek küzdelme/Helyünk az univerzumban
A buszon állva, és hazafelé sétálva két külön gondolat ötlött fel bennem, mely felhúzható/ melyre felhúzható ugyanaz a minta: Talán nincs gyakorlati tehetség, viszont mostanra már biztosra veszem, hogy a rockzenét más nem tudja úgy szeretni, mint én, és talán nem vagyok különleges, de a lelkem... Az igen... //
A bolt előtt sétálván felnéztem a csillagokra. Mennyi távoli világ, mennyi a mienkéhez hasonló univerzum, hány ezer meg milliárd fényév. És hogy biztos, nem vagyunk egyedül, ám ami itt van, az még is csak egyedi... Ilyen nincs még egy. Lehet más hasonlóképpen, vagy még fejlettebb civilizáció, ám a szellem, a lélek és akármilyen isten nem irányíthatja az egész univerzumot, hiszen ha van is, az csak ebben a mi kis világunkban létezhet. Ilyet csak az ember alkothat/ ilyesmi csak az embert alkothatja meg. Ez a mi különlegességünk.
A legfontosabb gondolat most majdnem kimaradt. De a lényeg: Ezt kedves barátaim... úgysem bogozza ki senki! Így fölösleges filozofálni. A lényeg, hogy legokosabban teszem, ha maradok az eredetinél, és nem próbálok sehova kilyukadni. Hiszen úgy sem tudom hová jutok...
Most viszont kezd tisztulni elmém. Azt hiszem ideje abbahagyni. Vége. Ennyi. Rocknroll!