2012. február 2., csütörtök

A tél

Gitárom húrjain komor, drámai hangsor csendül. A tört fényben valami vörös kezd izzani. Szívemen feketeség ül, mely mindent átitat. Minden más lett. Valahonnan, belülről egy üzenet: Valami megváltozott. A nappalok világosabbak, a napok egyre sötétebbek. Valami kedvetlenség fogott el, mindent átitat a feketeség. A lélek beteg. Nincs más csak én, és a gonosz feketeség. Közeleg a tél...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése