Illúzió

Nyomasztó. Minden olyan nyomasztó. Már nehezen találok rá a felszabadultságra. Tegnap még minden gondolat meg volt bennem. Tudtam, mi a baj. Most már mondani sem tudom. Csak írok, mert érzem, hogy ezt kell tennem. Most, hogy körvonalazódnak bennem a céljaim, egyre inkább elveszítem a hitemet. Elveszítem elsősorban magamban. Feladnék mindent, ami jó nekem, de ez nem járható út. Ezzel már hosszútávon semmit sem érek el. Kicsit talán kezd elkeseríteni ez az egész, és a tudat, hogy még mindig én vagyok a szörnyeteg, és hogy két vállra fektetett a bizonytalanság, kikészít.Az lettem, ami sohasem akartam. Ez elől nem bújhatok ki. Talán mindenkinek könnyebb lenne, ha jobban magamra húznám ezt a szerepet. Fáradt vagyok. Aludnom kellene, de tudom, hogyha felébredek, minden elölről kezdődik. Nem akarok újra hazug nappalt, ami a mindennapok kicsinyességével fedi az igazi gondokat. Megőrít néha ez az egész, és néha elgondolkodtat azon, hogy minden, amiben hiszek csupán csak egy illúzió...