A kezdő gondolat; már majdnem megvolt. Sajnos egy pillanat alatt kiment a fejemből, de valahol mégis el kell kezdeni. Talán nem állt össze még bennem a kép, és nem tudom, hogy az út vezet-e még lejjebb, de megannyi csalódással a világban, és persze magamban nem várhatok tovább.
Én hiszek a jóban, a jobban. Az én vallásom talán nem olyan kifinomult,de legalább tiszta. Talán ez az egy dolog, amiben nem befolyásolhatnak.
Gyenge lettem. Azt hiszem néha hajlamos vagyok feladni, és lepaktálni az ördöggel. Néha elkeseredek, hogy kevés vagyok. Ilyenkor néha eszembe jut, hogy a hiba felismerése, és a javulás szándéka egyenes út a sikerhez. Ez tart életben. 'Segíts magadon, és isten is megsegít.' (Kissé ironikus ezeket így mondanom...)
Néha azon gondolkodom, bárcsak ne lenne ennyi eszem. Hogy ne lenne a belső kényszerem a gondolkodásra. Hogy szívből élhessek. Sajnos az élet nem ad ehhez elég motivációt. Sokan azt mondják, hogy vidd véghez magad az elképzeléseidet. Néha már magamban sem hiszek.
Tudom, hogy ott van valahol, és próbára tesz. És akkor szégyenlem, ha valahol feladom. Kissé sorstalanul. Vagy talán jobb ha azt mondom, a sorsom meg van írva, csak éppen két változat is van. Márpedig döntenem kell, és nem vagyok biztos abban, hogy most is működnek a kompromisszumok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése