Aztán...

-Hova mész most?
-Gitárórám lesz, utána visszajövök.
-Jól van. Én már nem leszek itthon; temetésre megyek. Az egyik koleganőm meghalt, aztán...

Így történik. Iskolában már megtanultuk, hogy ez annak a jele, hogy az illető a benne megfogalmazódó érzést nyelvi eszközök hiányában képtelen kifejteni. Ám vannak ehhez hasonló helyzetek, ahol már szükségtelen ezzel próbálkozni. Azt, ami belül van még felszínesen is képtelenség a másik tudatára adni.
Gyakran hallom ezt a tagmondatkezdetet nagymamám szájából. Sokat mesél a múltról, és sajnos az említett élethelyzet sem ritka. Nem tudja, és talán nem is akarja kifejteni, hogy aztán mi következik. Egyszerűen csak a tudtomra adja, hogy aztán... ott belül is történt valami...