Lehetek én is az egyetlen... a hét milliárd közül. Szeretném ezt hinni, de vízcsepp vagyok csupán a homokban, melyet a szemcsék kegyetlenül magukba szippantanak, s megváltás csak akkor ér, ha majd a nap melege magához szólít.
Szeretnék én is érvényesülni, magamat a ti valóságotokban megvalósítani. Szeretnék én is a színpad fényeiben fürödni; de túlgondolom. Ha jön egy érzés már végig is gondoltam, miből, hogyan és miért. A művészetet nem lehet előre kigondolni, mint ahogyan azt minden mással teszem. Érezni kell csak. Az érzéshez makacsul hozzáragadó gondolattal azonban nem tudok mit kezdeni. Olyan költő vagyok, aki a saját verseit elemzi.
Fél órán keresztül kattintgattam, mielőtt írni kezdtem. Bennem "ma este" annyi gondolat született, megannyi létértelmezés és szemléletmód, hogy most nem tudok írni semmit. Ez a saját létemet igazolja. Mennék én ezer, meg millió irányba, és pontosan emiatt nem megyek sehová. És nem! Persze, hogy nem! Nem akarom, hogy ez így legyen! De sajnos nekem a tudat nem ad szabad utat...
(Ezt a csatát a józan ész nyerte, de bennem háború dúl, s nincs még vége.)
(zenei illusztráció->)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése