Morci

"Oszlopos ház teraszán,

mesét írok szaporán.

Szeretném, ha megtudnád, 

hogyan talált otthonra

a mi cicánk."

Ezen sorokkal indul Horányi Katalin könyve, és hasonlóképpen indult a története a könyv borítóján találhatóra kísértetiesen hasonlító cicámnak is, aki ez alapján nem is kaphatott más nevet. Kölyök volt még, felneveltük, s egy életen át szerettük őt. 

A verses mese persze gyermekeknek szól. Én is gyermek voltam még akkor. 

Mostanra viszont már felnőttem. S az idő tette a dolgát, Morcika már megpihent. 

Eképpen múlik el egy gyermekkor, s eképpen múlik el egy élet is.

Talán egy hete, hogy a cica elaludt, szépen csendben. Nem szenvedett, még dorombolt is.

Azt hiszem ez a dolgok rendje. Az élet része ez is, de néha meg kell állni, mert ez olyan pont, amire emlékezni fogok.

Nyugodj békében Morci!