Ha az isten is ellened van

Hosszú percek óta ülök itt azon töprengve, hogy elkezdjem, vagy ne kezdjem?...Nos hát...Elkezdtem.

Ma azt hiszem nagyon sok dolog nem sikerült. Nagyrészt azok a dolgok, amiket elterveztem. Már elálltam attól a kényszeres és szerintem egyébként is idegesítő szokásomtól, hogy konkrétumokat soroljak fel, de lehet úgyis fogalmazni, hogy sokmindenben nagyon melléfogtam ma.
Ugyanakkor azt hiszem sikerült kissé rendeznem az életem. Hacsak egy morzsányit is, de talán most jobb.
Az elmúlt hetekben/hónapokban rákényszerültem arra a belátásra, (amely megint csak Murphy igazsága) hogy ha valami rosszra fordulhat, az teljesen tönkre megy...
Ma viszont azt hiszem rájöttem arra, hogy ha semmi sem stimmel, attól még lehet, hogy a dolog nem velejéig romlott. Ma szembesültem vele, hogy ha ugyanaz megismétlődik még egyszer az életben, az nem biztos, hogy ugyan olyan lesz a végkimenetel. Ma találkoztam vele, azzal a dologgal, ami arra bíztat, hogy a romlás még ha ilyen sok dolog után még meg is kísérti (és hatalmasat harap belé) de talán nem kell azt is elveszítenem, ami számomra a legfontosabb...
Bár kétség és aggály még van bennem. Ám ma néha látott ismerősként ugyan, de még is találkoztam ezzel a dologgal.
Találkoztam vele. Úgy hívják: Remény