"Hajnal van. Ütötten, porosan, fájó torokkal fekszek az ágyamban. Egész este ugráltam és ordítoztam közben olyan levegőt szívva, aminek több mint egy százaláka volt por.
Fáradt vagyok, valami azonban mégsem hagy nyugodni.
A nyitott ablakon keresztül hallom, ahogy kutyák seregei ugatják a szobát bevilágító holdat, és ha lehunyom a szemem, ez a lárma egy véres csata halállal teli kiáltásaival azonosul.
Olyan sok rossz dolog történt velem, és a környezetemmel, és olyan sok nehézség van még előttem, most mégis úgy érzem én vagyok a legboldogabb ember a világon. És már csak az fáj nagyon, hogy tudom, ez nem fog örökké tartani."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése