Csak egy lépés. Egy lépés, és elhiszed, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Nem vagyok szent. Talán nem is kellene úgy viselkednem. Azt hiszem ebben a csatában alul maradtam. Vagy éppen felül kerekedtem. A magammal folytatott harcnak talán hiába mondtam ki a végszavát, még koránt sincs vége. Az a felem, ami eddig is fájt, most még jobban fáj. Nem akarok átlagos lenni. Nem akarok olyan lenni mint a többiek. De ezért vajon bármit képes vagyok megtenni?
Ma felébredek, és az egész kezdődik elölről. A hétköznapok körforgása. Mindig is próbáltam előre gondolkodni. Hogy miért? Ilyen vagyok. De azt hiszem egy ideje már annyira gondolkodok előre, hogy a fiatalságomat is átugrom. Próbáltam mindennek elsőre rájönni a titkára. Pedig tapasztalatok nélkül mégsem ugyan olyan. És élmények nélkül minden közömbös. Amit tudok, mind tanultam. Csakhogy van, amit nem lehet tanulni. Bennem a lélek vár. Hogy meddig, nem tudom, Józanul cenzúrázva, a legőszintébben. Viszlát nemsokára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése