Ismét felhalmozott gondolataim között kutatok. Ha elkezdek írni, megőrülök a felhalmozott gondolatoktól. Mintha egy irodai asztalnál ülnék hatalmas iratkupacok előtt. Az egész egy káosz és nekem kell rendet tennem. És aztán 1-2 óra elteltével mégis rendeződnek bennem, és szöveggé alakul, és akkor a lelkem megnyugszik Így megy ez. Őszinteségből azért is mondom, mert ilyenkor általában félig elnyom a véremben keringő alkohol. Félig alszom, néha azt is alig látom már, mit írok. Csak a gondolatok maradnak. A gondolatok, amelyek egy-egy estét követően fogalmazódnak bennem, mikor egyedül vagyok a buszon, leszállok, majd szándékosan másfelé megyek, hogy ne érjek haza túl hamar, s hogy még egy dalt meghallgathassak. Mostanában van, hogy csak egy dalt hallgatok meg. Egyet, amire igazán vágyok. Néha egyet sem. Csak élvezem a falu csendjét, és gondolkozok a világon, s az életemen, a nap, a hét, a hónap tanulságán.
A mai nap olyan erőltetett volt, mégis élvezetes, mégis lehangoló, mégis felemelő. Rengeteget gondolkoztam ma, hiszen az unalmas, fáradt, erőltetett semmittevés rákényszerített. Gondolkodtam istenen és az ördögön, a mennyországon, poklon, a földi élet kínzó kalitkáján, vagyonon és jótetteken, az álmok és a realitás, az ész és a szív, az elme és a lélek örök harcán. Mind egy-egy oldalon állnak. Néha nehéz megállapítani, mi tartozik melyik oldalhoz. Aki nem gondolkodik rajta sokat, az könnyebben egyensúlyt tud tartani, akinek nincs lelke, az könnyen átbillen az egyik oldalra. Ma rájöttem, hogy azért nem tudok dönteni, azért nem tudom melyik oldalra billenjek, mert túl sok oldalról ismerem. Túl sok álláspontot értek meg, érzek át. Ám minél tovább kell tartanom ezt a nehéz imbolygó egyensúlyt, annál nagyobb az esélye, hogy összeroppanok alatta. Nem akarok hazudni, de néha már azt sem tudom, melyik melyik oldal. A lelkem nem nyugszik, amíg ki nem bontakozhat, mert a lélek olyan az emberben, mint egy csibe a tojásban, ami csak feszíti és feszíti, amíg össze nem törik a héj.
Azt hiszem túlságosan ragaszkodok az anyagi léthez, hogy az álmaimnak hódoljak.
Én egy gyáva alak vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése