Elszoktam a "gyóntatófülkémtől". Ez egyáltalán nem meglepő, de most hogy újra itt vagyok ez az első, ami eszembe jut. Próbálok visszatalálni részben a régi önmagamhoz. Nehéz újra összeszednem a gondolataimat. Az elmúlt fél év olyan gyors volt, hogy teljesen szétesett a belső világom, amit néhány év alatt felépítettem, és mire észbe kapok kezdődik is az egész elölről. Mintha csak egy nagy háború után állnék az újjáépítés előtt, vagy csak most jutottam volna túl egy halálközeli élményen. Ez persze túlzásnak hangzik, de fejben olyan szilárd alapok rendültek meg, hogy teljesen újakat kell építenem. Egy részem bízik abban, hogy a tapasztalatok segítenek abban, mire figyeljek a jövőben, másik részem fél a kudarctól. Teljesen nem sikerült megnyugodnom.
Szóval bármerre indulok csak arra jutok, hogy nem találom önmagam. Ennek ellenére nem ijedtem meg. Azt a gondolatot sohasem fogadtam el, hogy elengedem az egészet, és most bármennyire is nem érzem ezt, csak azt mondom magamnak, hogy minden fejben dől el! Elapadt gondolataim forrása, de "az nem lehet" alapon bízok benne, hogy helyre áll majd minden.....................................................................................................................................................................................................................................................................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése