2015. július 3., péntek

Első iránymutatás a kiúthoz

Érzelmileg kicsit túltelítetten, lélekből jövően, nem törődve az absztrakt megfogalmazással kimondtam mi nincs jól. Jól esett.
Nem írhatom le mindazt, amit az elmúlt hónapok során leírni elmulasztottam, de nem is baj talán, ha nem törődöm vele, hiszen most, azt hiszem, a moston van a hangsúly.
Szóval kicsit elkanyarodva, nem megy nekem ez a korán lefekvés. Olyannyira nem, hogy valamelyik este egy fél éjszakám volt hideg fejjel, a sötétben fetrengve azon gondolkodni, hogyan is kéne hozzáállni a problémákhoz, mi lehet a megoldás. Ma reggel újra végig gondoltam.
És itt az első tanács: Azt hiszem begyöpösödtem. Kicsit, vagy kicsit jobban, vagy kicsit nagyon, vagy nem kicsit, nagyon. Nem tudom, de úgy hiszem, hogy az utóbbi időben túlságosen megmaradtam a komfortzónámban. Mikor ez megfogalmazódott bennem, kicsit úgy tekintettem magamra, mint egy elhízott, nyűgös óriáscsecsemőre. Mint ahogyan megfogalmaztam, szinte abban sem vagyok biztos, hogy tényleg akarom, amit akarok. Ennek változnia kell.
Mindenki ismeri azt az érzést, mikor este az ágyban fekve pörög az agy, az ember tele van tervekkel, és alig várja a holnapot. Aztán reggel magáról sem tudva csapja le az ébresztő órát, majd később élőhalott módjára vánszorog a konyhába kávét főzni. Mind azt hisszük, nem létezik az a reggel, amiről este álmodunk. Pedig ez a reggel nekem ma van. Valahogy másképp keltem fel, pörög az agyam, eszembe jut minden, ami nem stimmel, és hogy hogyan kéne megoldani.
Elég klisésnek tűnhetek egy gesztenyefákkal ölelt ligetben, ahol a reggeli nap sugarai aranyló fénnyel döfik át a fák lombkoronáját kora reggel, laptoppal az ölemben (bár az idilli képet kissé lerontja a körülöttem szorgoskodó közmunkások hada), de úgy gondoltam ezeket nekem le kell írnom, és hát mikor ha nem most (, pedig, a technika ördöge ellenem fordult, s mindezt most előre egy word dokumentumba rögzítem). Lehet, hogy csak az extra adag koffein miatt pörgök, de nem akarom elpazarolni a szabadidőmet (megint). Át akarom élni azt az érzést, hogy amit elterveztem (legalább nagyrészt) meg is valósítsam.





Székesfehérvár, Zichy liget, július 3. 7:35

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése