Forgolódás

Most tűrni kell, és küzdeni. Egy helyben kell ülni, éjszaka a lámpafénynél csak a gondolatsorokra, az összefüggésekre koncentrálni. A holnapra kell rápihenni, korán kelni. Minden nap előre tervezni, a lelket szögletes keretbe gyömöszölni.

Nem is tudom, hogyan fogom bírni...

Kezdek elfáradni. Itt ülök most, mert nem tudok elaludni. Holnap hosszú napot kell átvészelni. Én most mégsem tudok mást, csak forgolódni, gondolkodni. 

Csak Szeretném végre a tomboló agyam csapongó csápjait csatabárddal lecsapni!

És végre aludni...

De hogy tudnék, ha a lelkemnek pont most a kemény idők előtt kezd elege lenni?

Szeretnék rajzolni, verset írni, nevetni, gitározni, énekelni, a saját hangomat hallatni, gyönyörűségekre gondolni, magamban mélyen elmerülni!

Csak szeretnék végre élni!!!

Késő van. Jobb lesz visszafeküdni...